Rienzi, az utolsó római tribun

Edward Bulwer római tartózkodása alatt ismerkedett meg a művel és nem hagyta nyugodni Rienzi tragikus alakja és drámája. Műve a történelmi regényírás egyik legkülönb remeke. Hőse, Cola di Rienzi, a világtörténelem nagy alakjai közül való, az emberi jogok harcosainak középkori előfutára, aki a XIV. század derekán az anarchiába sülyedt Róma társadalmát próbálta öntudatra ébreszteni. Rendkívüli tehetségével megszervezte a jognélküliek felkelését, - a történelemnek talán legvértelenebb forradalmát - Róma ura lett, megfékezte a hatalmaskodó urakat és olyan államrendet teremtett, ami valóban a nép érdekét szolgálta. Életpályája a legtisztább tragédia. A méltányosságot és szelíd emberséget hirdető diktátor kénytelen erőszakhoz nyúlni, hogy az előjogaiért fegyvert ragadó nagyurakat fékentartsa, ez az önkényeskedés pedig elfordítja tőle a népet, melynek jogait akarja biztosítani. Sorsa szükségszerű bukás. Ez az élet önként kínálkozik regénybe. De Bulwer nemcsak elsőrangú romantikus elbeszélő, nemcsak izgalmas helyzetek teremtője, de a tömeglélektan remek ismerője. A tudománynak még alig volt fogalma a tömegek viselkedésének törvényszerűségéről, amikor már Bulwer ,,Rienzi" történetében olyan igazságokat állapított meg, amelyek mindmáig helytállók. Rienzi története egyszerre izgalmas olvasmány és az emberi történet maradandó értékű ábrázolása. A mű erejére jellemző, hogy Richard Wagner a könyv olvastán merített ihletet hasonló című operája megírására.