Egy kuruzsló élete

Szejfullina könyve, mint egy mérleg; első részében a régi rend igazságtalansága és kínja halmozódik fel, a másodikban az újé. Első pillanatra mintha a két serpenyő egyensúlyban volna. A cárizmus kegyetlen szolgabírája a kommunizmus alatt a cseka vizsgálóbírája lesz. Igaz, leleplezik. A párt tele van haszonlesőkkel s ezek a leghangosabbak. A tömeg az új rendben is csak tömeg, orránál vezetteti magát még egy hisztérikától is, viszont a szerencsétlen álintellektüelekre, Viktoskára halált kiált csak azért, mert nem tud színészkedni. Az igazságtalanságokat nemcsak szóval panaszolják, a könyv cselekménye is egy igazságtalan bírói ítélet körül szövődik. Szejfullina kitünő írónő; megfigyeléseiben könyörtelen, kifejezésben takarékos, a stílusa közvetlenül emberi. Nem az a fölszínén csillogó-tündöklő, minden mondatban legalább egy ügyes bukfencet produkáló stílus, amelyre most mi Európában törekszünk. Majdnem színtelen, de azonnal a mélységével sodor. Olyan, aminőre az orosz írók Tolsztoj óta törekszenek. Ezt a stílust Gellért Hugó fordítása mesterien adja vissza. (Illyés Gyula)