Teremtés - Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteletére

Nagy Ilona (1944) a MTA Néprajzi Kutatóintézet Folklór Osztályának tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszékének egyetemi docense egyike a magyar folklorisztika kiemelkedő egyéniségeinek. Munkásságának középpontjában a szövegfolklór, különösképpen az eredetmonda és a biblikus-apokrif szájhagyomány kutatása áll. A nevéhez fűződik (Lammel Annamáriával közösen) a magyar folklorisztika egyik legnagyobb sikert kiváltott művének, a Parasztbibliának (1985) az összegyűjtése és megalkotása, amely magyar és idegen nyelven egyaránt több kiadást ért meg. Több mint három évtizede kutatásai eredményeképp 2001-ben tette közzé Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór című tanulmánykötetét, e téma első magyar összefoglalását. Számos szövegfolklorisztikai kiadvány és sorozat szerkesztője a budapesti LHarmattan Kiadónál (Szóhagyomány), illetve az Akadémiai Kiadónál (Mesék, mondák, történetek és Új magyar népköltési gyűjtemény). Egyetemi oktatóként jelentős tanítványi kört kialakítva maga körül több generációnyi folkloristát nevelt a népköltészet értésére és szeretetére. E kötet, amely a 60. születésnapja alkalmából tiszteletére írt cikkeket és tanulmányokat tartalmazza, az eredetmítosztól a rátótiádákig és a falfirkától a ponyváig a szöveg-folklór legkülönfélébb műfajait öleli fel, széles körképét adva az e területeken folyó szerteágazó kutatásoknak.