Amikor elhagytak

„Egy áprilisi délutánon, alighogy megebédeltünk, a férjem bejelentette, hogy elhagy. Éppen az asztalt szedtük le, a gyerekek a másik szobában veszekedtek szokás szerint, a kutya a fűtőtest alatt horkolt. Azt állította, hogy össze van zavarodva, hogy pocsék órák vannak mögötte, mert kimerültnek, csalódottnak és talán gyávának is érzi magát. Hosszasan elemezte tizenöt évnyi házasságunkat, a gyerekeinket, és hozzáfűzte, hogy igazán nem tehet szemrehányást sem nekik, sem nekem. Roppant összeszedett volt, mint mindig, csak jobb kezének széles gesztusai éltek külön, ahogyan gyerekes grimaszokkal magyarázta, hogy mintha belülről halkan arra buzdítaná valaki, menjen máshová. Majd kijelentette, hogy a történtekben egyedül ő a hibás, és a hátam mögött óvatosan bezárta az otthonunk ajtaját, otthagyott megkövülten, a mosogató előtt."