2000-ben fogunk még élni?

Arcok, helyzetek, sorsok. Alföldi táj, harmincas-negyvenes évek. Mindaz, amit egy kislány láthat maga körül, amit felfogni képes. Meg az, amit a felnőttek sem képesek felfogni...
Ebben a lírai szociográfiában Ember Mária a gyermekkor szűrőjén át, mégis az egész század távlatából szemléli a vidéki zsidóság sorsát a holokauszt előtt és után. Az abádszalóki mikrovilág világtörténelmi méretűre tágul, a magyar zsidók és nemzsidók együttélésének képe ritka élességgel és aprólékossággal rajzolódik ki, a dokumentum és a személyes emlék határmezsgyéjén. A megemésztetlen múlt kataklizmái, a még békés hétköznapokkal együtt, árnyalt jellemeken, helyzeteken, történeteken át elevenednek meg, ahogy a hajdani kislány látta őket. Az egyik első, holokausztról írt dokumentumpróza, a Hajtűkanyar szerzője ezúttal is mélyebben, hitelesebben és megrázóbban tárja olvasói elé a 20. század gyalázatát, mint megannyi szaktudományos munka.