Üvöltő szelek

Fantasztikus a könyv. Hihetetlen, hogy ő, aki a szerelmet soha nem ismerte, legalábbis nem volt benne tapasztalata, ilyen lélektani regényt tudjon írni. De!! Nem mindegy, hogy mikor és hogyan olvassuk. Én kétszer olvastam el, pár évvel ezelőtt, amikor még 17 éves voltam és most. Másodjára és kicsit érettebben értettem meg igazán a lényegét a könyvnek. Ajánlom mindenkinek.

Kifejezetten nehéz regény, rágni kell, megérteni. Aki könnyen emészthető és olvasható ponyvákhoz szokott, annak nem fog (elsőre) tetszeni. Amikor én először olvastam, voltak olyan részei, hogy csak nehezen vergődtem oldalról oldalra. Volt, hogy alig vártam, vége legyen. Nem hasonlít egyetlen klasszikus romantikus regényhez sem. De mélysége és szépsége talán éppen ebben rejlik. Igazán fantasztikus könyv.

Páratlan regény! És nem csak azért, mert ez az írónő egyetlen regénye. A korabeli olvasmányokhoz képest sokkal lehengerlőbb. Az érzelmi mélységeket átélni olvasót szinte magával ragadja a történet és az események folyása, miközben a szereplők lelkének fájdalmait, gyötrelmeit, szenvedéseit és kétségeit, olykor pedig örömeit és lanyha, ám biztonságos vagy éppen ideig-óráig fellobbanó boldogságát is átérzi. Tanúi lehetünk egy örök szerelemnek, melynek a gyűlölet és a szenvedély egyaránt része. Az írónő nővérének, Charlotte-nak szavaival élve: vihar fűtötte és feszült légkörében olykor szinte belélegezni véljük a ahogy az elvakult szenvedély és szenvedélyes elvakultság közepette feltárul előttünk, mire képes a (beteljesületlen) szerelem, ha a síron túl is tart... Nagykamaszként első olvasásra még nem nyújtott maradandó élményt, de most 10 évvel később másodszor olvasva abszolút kedvenc lett. Azoknak ajánlom, akik szeretik a klasszikus műveket, ám nem elégszenek meg a langyos romantikával, hanem előnyben részesítik a felkorbácsolt szenvedélyes érzelmek szívszorító történetét.