Érzelmek és mostohák - Mozaikcsaládok a régi Magyarországon (1500-1850)

Vajon a családi élet valóban gyökeresen megváltozott a 18. században, amikor az egy háztartásban élők közötti intimitás és bensőségesség megjelenéséről szokás beszélni? Jelen kötet az érzelemtörténeti stúdiumok mára gazdag eszköztárának alkalmazásával törekszik a múltbéli családi gyakorlatok, szerepek és identitások jobb megértésére. A kötet célja az is, hogy a már jobban ismert férj-feleség és szülő-gyermek kapcsolatról a régi
korok mostohacsaládjaira, mai kifejezéssel: mozaikcsaládjaira terelje a figyelmet. A magas halálozás miatt ugyanis a mostohaszülőket, fél- és mostohatestvéreket egyesítő családok a 16. és a 19. század között a mainál is gyakoribbak voltak, férfiak és nők jelentős hányada gyermekként vagy felnőttként, rövidebb vagy hosszabb ideig mozaikcsaládban élt. Miközben a kötet lapjain hús-vér alakban megjelenik a gonosz mostohaanya és az apja távollétében neki kiszolgáltatott mostohaleány mesebeli figurája is, a kötet szerzői rámutatnak a mostohaszülők és a család stabilitásának összefüggéseire és ezek változására, illetve a mostoha-rokonság nemcsak kockázatnövelő, de érzelmileg és anyagilag támogató gyakorlataira az egyén és a család életében. A kötet szerzői kalandos utazásra hívják az olvasót: jobbágyközösségek büntetőpereit, polgárok perlekedéseit, arisztokrata családi levelezéseket, női naplókat böngészve, nemesek síremlékállítási szokásait vizsgálva pillanthatunk bele a régi Magyarország családjainak érzelmi gyakorlataiba mindennapjaik, ünnepeik és konfliktusaik során.