Az elmúlt évszázadra az emberiség mint az erőszak korára telkit vissza, a mostaniról pedig azt tartják, hogy radikálisan meg fog változni benne az emberi civilizáció. Ez a kettős attitűd segíti annak megértését, hogy miképpen lett a világ olyan, amilyennek ma látjuk, és mi okból és mily módon szeretne az ember egy jobb világot teremteni a maga számára.
Eric Hobsbawm - akinek módszeres munkássága az új- és legújabb kori nagy társadalmi konfliktusok feltárására mindennél jobban bizonyitja, hogy korunk egyik legjelentősebb élő történésze - most magát a történelmet mint a múlt-jelen-jövő folyamatosságát fogja vallatóra: kérdéseket tesz fel, és megpróbálja kicsikami a mindnyájunk számára fontos válaszokat.
A kötetben e briliáns szakember személyes tanúságot tesz arról, hogy mit kell értenünk a történelmen, mi a történetírás legfontosabb feladata, hogyan kell viszonyulnunk a múlthoz, és az milyen kötelezettségeket ró ránk a jövő alternatíváinak felvázolásában. A magyar olvasó mindeközben gondolatébresztő keresztmetszetét is kapja egy sor, a szakma és a történelem menetét is befolyásoló vitáknak, amelyek történészek és a társtudományok körében zajlottak az elmúlt évtizedekben, és amelyekről eddig teljes összefüggésében nemigen volt módja tájékozódni.