Esti

Plusz egy fejezet melyben Esti Kornél sosem akar véget Sóhajtani kéne egy nagyot, sóhajtott Esti és a sóhajtása akkorára nőtt, hogy magába kebelezte az egész irodalmat, filozófiát meg az olyan esztétikai izéket. De aztán a sóhajtás nem akart leállni, nyúlt mint az a bizonyos rétes, benne koncentrált esterházy töltelékkel ragacsosan az intertextualitástól , míg végül Esti, aki ekkor épp világmindenség volt, magába nyelte ezt az egész nagy sóhajtás-rétest. F...a volt, csak meg ne hajtson!, törölgette szája szegletét Esti Kornél, miközben épp leküldött egy napsugarat Esterházy Péter buksi fejére.