A fogpótlástan alapjai

Előszó A tudomány fejlődése mindig a szakosodás fokozódásával jár. Új és új szakágak fejlődnek ki a korábban egységesnek tekintett szakterületen belül. Ez történt a fogpótlástan tudományterületével is, ahol ma már a protetikai anyagtan, a fogpótlások készítésének technológiája, a gnatológia, a fix fogpótlások és a kivehető fogpótlások témaköre is önálló szakágként jelentkezik. Elismerve ennek a szakosodásnak a jogosságát, sőt szükségszerűségét a fogpótlástani kutatások területén, úgy gondoljuk, hogy az egyetemi oktatásban, sőt még a posztgraduális képzésben is szükség van a szintézisre, annak az összefüggésrendszernek az elsajátítására, amelyet a fogorvos mindennapi munkája megkövetel. A gyakorlati munka fokozott specializálódása ellenére is szükség van az „általános fogorvosra". Ezért tartottuk helyesnek egy olyan fogpótlástan tárgyú könyv megírását, amely a fentebb említett rész-diszciplinákat egységbe foglalja. Ehhez hasonló tárgykört felölelő mű a magyar szakirodalomban korábban csak Molnár, Schranz, Huszár: Fogpótlástan című, 1950-ben megjelent könyve volt. Természetesen egy ilyen összefoglaló jellegű műben nem térhettünk ki a speciális témával foglalkozó könyvekben szokásos részletkérdésekre, hanem csak az alapokat kívántuk lefektetni, ahogy ezt a könyv címe is jelzi. Mint gyakorló és gyakorlott oktatók jól tudjuk, hogy még ez az alap is olyan nagyságrendű, amely meghaladja azt a mennyiséget, amit egy átlagos képességű hallgató el tud sajátítani, tehát ennek az anyagnak a teljes ismeretét is csak a legjobb hallgatóktól várhatjuk el. A testrészpótlással foglalkozó szakágazatok között speciális helyzete van a fogpótlástannak. A fogpótlásra szoruló páciens ugyanis gyakran nagyobb követelményeket támaszt a fogpótlással, mint a természetes fogaival szemben. Azt várja, hogy a fogpótlás szebb legyen, tartósabb legyen, jobban tudjon vele rágni, mint a természetes fogaival. Ilyen követelményeket semmilyen más testrészpótlással szemben nem támasztanak. Azért szép feladat a fogpótlástan művelése és gyakorlati alkalmazása, mert jelenleg már az esetek jelentős részében teljesíteni tudjuk ezeket a fokozott elvárásokat. A fogpótlástan tananyagának elsajátításában nagyon fontos szerepe van a vizuális megismerésnek. Ezért a fogpótlástan tárgyú könyvek általában gazdagon illusztráltak. A dilemma az, hogy a fényképes ábrákon a még gyakorlatlan olvasó nem mindig tud eligazodni, a rajzos ábrák viszont idealizált körülményeket mutatnak, amelyeket a gyakorlatban nem tud kivitelezni. E területen azzal próbáltunk előrelépni, hogy sok esetben rajzos ábrán mutatjuk be az idealizált formát, amely így könnyebben megérthető és fényképen a gyakorlatban megvalósított forma látható. A rajzos ábrák készítésében rendkívül sokat jelentett az, hogy Dr. Molnár Ferenc oktatói gyakorlattal is rendelkező fogorvos. így ábráiban páratlanul ötvöződve jelenik meg a fogorvos, a több évtizedes tapasztalattal rendelkező oktató és a művészi képességekkel bíró rajzoló önálló alkotó munkája. Alapvető szempontnak tekintettük, hogy csak olyan mennyiségű elméleti anyagot ismertessünk, amely elegendő a korszerű, színvonalas fogorvosi műveltség megszerzéséhez, a maradandó tudásmag kialakításához, s amely nem gátolja a lényeg felismerését és elraktározását. Igyekeztünk az ismeretanyag felépítésekor rámutatni arra, hogy: ťY a fogpótlástan eredményes művelése csak korszerű elméleti alapokon nyugvó gyakorlati ismeretanyag birtokában lehetséges; ť a megelőzés (prevenció, profilaxis) megvalósítása a részleges és teljes foghiányok pótlásának is a legfontosabb követelménye; ťť csak az orvosi-biológiai szemléletre támaszkodva, kellő időben, fokozott gondossággal és pontossággal elkészített fogpótlások felelnek meg a profilak-tikus feladatoknak; WY a szakszerű protetikai beavatkozás egyben paro-dontológiai profilaxis és terápia is. Úgy gondoljuk, hogy könyvünk az alapképzés mellett a továbbképzést is szolgálhatja, mert gyakorlatiasságával, a műfogások részletes leírásával támaszt jelenthet azok számára is, akik egyetemi tanulmányaikat már befejezték. A szakszavak írása tekintetében - munkánk tankönyvjellege miatt is - az MTA illetékes orvosi és nyelvtudományi testületei által kimunkált elvekhez és az Orvosi helyesírási szótárban (Budapest, 1992) megvalósított gyakorlathoz igazodtunk. Budapest-Pécs, 1995 decembere SZERZŐK