Júdás, az elveszett tanítvány

Júdás Iskáriótes alakja úgy hozzátartozik Jézus alakjához, mint a sötétség a fényhez, és ezért bizonyára sohasem fog elévülni, amíg az evangélium képes megragadni az embereket, vagyis amíg az ég és a föld el nem múlik. De az is lehet, hogy az árulás fájdalmas emberi élménye olyan örökzöld, hogy mindig szükségünk van egy emblematikus személyre is, akihez köthetjük, valahányszor velünk is megesik.

Fabiny Tamás újszövetséges teológus és evangélikus püspök tanulmánya egyszerre igyekszik tudományos igényességgel feldolgozni Júdás alakját a Bibliában és utat mutatni a Júdásjelenség gazdag irodalmi és művészeti hatástörténetében. A szemet gyönyörködtető könyvet forgatva arról is meggyőződhetünk, hogy mily szép és mily gyönyörűséges, amikor egy értékes irodalmi anyag tehetséges szerkesztők és vizuális szakemberek kezébe kerül. Az eredmény egy olvasmányos, tanulságos és letehetetlen album.

Pecsuk Ottó református biblikus teológus,
a Magyar Bibliatársulat főtitkára

Fabiny Tamás könyve meghívás a szomjasan kutató lélek számára, hogy Jézus és Júdás révén új módon nyerjen bepillantást Isten és teremtménye kapcsolatába, amely mindig időszerű és a reményünk ellenére mindannyiunknak fájdalmas és gyötrelmes.

Isten a világot, az embert jónak teremtette. Ennek ellenére kezdettől ott van az "elárulás", a feloldatlan rossz Ádám és Éva, Kain és Ábel történetében. Ábel Jézus első bibliai előképe - halála módjában is. Ahogyan Ábel, úgy Jézus sem védekezett. Megbocsátott-e a Mester Júdásnak, elárulójának? Misztérium, mert nincs bizonyosságunk.

Fabiny Tamás, akár egy szakavatott régész vagy restaurátor, nagyító alá helyezi a Júdás-hagyomány ősi eszmei és képi szőttesét, hogy ezzel jézusi magatartásra bátorítson bennünket. Ha Jézus Júdásnak is megbocsátott, akkor nekem is megbocsát, ahogy nekem is meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek.

Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus főapát

A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be - a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva -, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt - egyebek közt - épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet.

Röhrig Géza költő