Szeráfi kalandok - Értelem és értelmezés: régi szövegek új kontextusban

A cím a kötetbe foglalt tanulmányok "közös nevezőjét" keresi: olyan szövegek értelmezését kísérlik meg ezek az írások, amelyek valamiképp az irodalom peremén éltek, és értékűk elsősorban régiségükben - esetleg ritkaságukban - rejlett, de felfedetlen maradt valódi korba ágyazottságuk szerinti értékviláguk és az olykor nem kis erudíciót igénylő megkomponáltságuk. Felfedezésük valóban egyféle kalanddal ér fel, mert ismeretlen utakon át vezet, töredezett lehetőségeken keresztül. Szeráfi - mert a vizsgált szövegek nagy része, közvetve vagy közvetlenül, a középkori és kora újkori devóciós irodalom különféle szövegtípusai közül került ki, beleértve a ferences áhítat szeráfi vonalát is. A hatszárnyú angyal szimbóluma és annak értelmezhetősége viszont ennél jóval tovább vihető: a különösség, a fenség és a szépség igézetével ható lények szárnyai egyszerre jelentik a tüzes lendület és az óvatos rejtőzés valóságát. Olyan szövegekkel bánni, amelyek a transzcendenciát célozzák meg, amelyek konnotációi mélyen ott rejlenek egy letűnt kor különféle rétegeiben, és mégis továbbélnek a jelenben, szeráfi lendületet és ugyanakkor óvatosságot feltételez. A beválogatott szövegek egy része a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szervezett lelkiségtörténeti és rend történeti konferenciákon hangzott el, és a Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti tanulmányok sorozatának köteteiben jelent meg, tematikájukat a Lelkiségtörténeti Műhely irányai szabták meg. Ezek közül több írás a ferences Kopcsányi Márton műveit érinti, akinek írásai még mindig kevéssé ismertek. Másik részük inkább helytörténeti jellegű: ezek az írások a kolozsvári társulatok és iskolák szöveghasználati és szövegalkotói folyamataiba engednek bepillantást. Külön érdekességnek számít az iskolai versgyakorlatok terméke: ezek a szövegek publikálatlanok, csak a róluk szóló tanulmány látott napvilágot. A középkori tematikájú tanulmányokat az egyszerű olvasói kíváncsiság és a jó (a jobb) megértés vágya szülte: a szövegek mai olvashatóságának többé-kevésbé sikeres próbatételei valójában. Időben egymástól meglehetősen távoliak: a régi érdeklődés értéktalálást jelentett, míg az új törekvés az újraolvasáson keresztül értelmezési módokat keres: akár a legendában, akár a szentkultusz verses formáiban. A téma, az alkalom, a megírási szituáció természetesen a műfajt, a stílust is befolyásolta: ennek köszönhető a többféle megközelítési mód és stílus. Másfél évtized részben irányított kalandozásait tartja tehát kezében az olvasó, régi szövegek és jelenségek jelentésmozaikját, közelítéseket egy olyan világhoz, melynek megértése felkutatott adatok és egyféle szeráfi jelenlét játékából áll össze.