Szeptember

- Na, látni akartál - mondta Dom Pedro és megállt az asztalnál, ami mögött Zsuzsa félhalmozott pár olvashatlan könyvet. - Lemegyünk a büfébe? Pedro vagy Pepe, egész közeli ismerőseinek. Dom Pedro, mindig borostás volt, mindig élés szemű, ettől szemtelenül fiatalnak nézett ki, egyébként szemtelen volt is, a fiatalság még relatív. Hatodévesen is lehet fiatal az ember. Szürke kockás ing volt rajta, ami 2006 egyedülállóan forró nyárutóján akár öngyilkosságnak is félfogható volt, de legalábbis rosszullétnek, bár felső két gombját nem gombolta be. Az Országos Széchényi Könyvtárba elsősorban azért jött be, mert Zsuzsa küldött egy sms-t, hogy féltétlenül beszélniök kell, másodsorban, mert amúgy sem tud az ember mit kezdeni magával egy ilyen nyárutón, ha nincs pénze strandbelépőre, ösztöndíjat már soha nem fog kapni, és minden régi haver kihalt mellőle a koleszból. Részlet a könyvből