Fémes szerkezeti anyagok és korróziós viselkedésük

A fémeket és ötvözeteiket nagyon sokféle szempontból osztályozhatjuk. A leggyakoribb a felhasználás szerinti osztályozás. Ilyen módszerrel kapjuk az egyik legfontosabb csoportot, a szerkezeti célokra használatos fémeket és fémötvözeteket. A szerkezeti megjelölés a gyakorlatban használatos fémek és ötvözetek számát jól definiálhatóan arra a szűk körre korlátozza, amelyet a jelző egymagában is kifejez, ti. azt, hogy ezeket a szerkezetekben, gépekben használják fel. Nem fogunk tehát beszélni pl. a szerszámacélokról, vagy a porkohászati és fémszerkezeti anyagok kevésbé jönnek számításba. Hasonlóan ezekhez, nem tárgyaljuk a nemesfémek csoportját, mert ezeket eltekintve néhány speciális rendeltetéstől önálló szerkezeti elemként a gyakorlatban ritkán használják fel.

A szerkezeti fémek és ötvözeteik felhasználás szempontjából mértékadó paramétereit elsősorban a mechanikai és technológiai tulajdonságok mérőszámai adják. A kémai összetételhez való ragaszkodásnak mint kémiai anyagvizsgálati szemléletmódnak ebből a szempontból mind kisebb a szerepe. Ez alól egyetlen felhasználási terület kivétel és ez éppen a korróziós alkalmazás. E helyen is fel kell hívni azonban a figyelmet, hogy összhangban a Korrózióvédelem sorozat eddig megjelent köteteivel, a korróziós tulajdonságokat sem lehet egyedül a kémiai összetételből megítélni. A várható korróziós viselkedés megítélésekor a kérdéses kohászati termék szabványában foglalt és a teljesítésnél a műbizonylaton közölt tulajdonságokat együttesen kell figyelembe venni.
A továbbiakban a hazai kohászati üzemekben gyártott szerkezeti fémekre, ötvözeteikre szabványhivatkozással utalunk, a kötet terjedelme ui. nem tette lehetővé a felhasználás szempontjából fontos mérőszámok közlését. A hazai országos és iparági szabványoknál az 1966. év végi helyzetet vettük figyelembe. A felhasználás szűk körét érintő, gyári házi szabványokban rögzített, valamint üzemeinkben járatos külföldi szerkezeti anyagminőségeket nem tárgyaljuk. Ezek várható korróziós viselkedésére a vonatkozó külföldi szabványok, ill. az azonos vagy közelítőleg megfelelő hazai anyagokkal való összehasonlítás alapján célszerű következtetni.

Röviden érintjük azonban azokat az ötvözeteket, amelyeket, ha a hazai kohászati üzemek nem is gyártják, különleges felhasználási területeken elsősorban korróziós, továbbá a kriotechnika, a nagy hőmérséklet igénybevételi területen stb. mind jelentősebb szerepet kapnak.

Végül hangsúlyozzuk, hogy a sorozat szokásos célkitűzésének megfelelően, de egyben a korlátozott terjedelem folytán is, csak a fontosabb korróziós sajátosságokkal foglalkozhattunk, a valóságban egyébként nem elhanyagolható részletkérdések mellőzésével. Bármely fém vagy fémötvözet konkrét közegben várható korróziós viselkedésére a vonatkozó a szövegben utalt egyes szabványokhoz mellékelt korróziós táblázatokban és az irodalomban hivatkozott korróziós szakkönyvek, ill. speciális korróziótáblázatokban foglalt értékeket kell mérvadóknak tekinteni.