Válogatott versek

Egy ennyire szétesett világban persze nem könnyű élni, ezért néha (igaz, nagyon ritkán!) az elvágyódás hangja is megszólal Ferenczesnél, mint például egyik legszebb versében, a Pastorale con mirbidezzában: hóból sárból hűlt mezőkről / messzi tájra kéne menni / mint darvak a fellegekből / trópusokig ellebegni / el kellene tűnni innen / mint a sóhaj mint az álom / s fehér szélből varrott ingben / bukni fel egy déli plázson. De aztán egykettőre jön a kijózanodás, hiszen hová is menekülhetünk egy olyan világban, ahol az égbolt is / mintha kilyukadt volna / mintha perselynyílás lenne a telehold (Minerálnájá pesznyá)? Marad végső menedékként a csíksomlyói kishaza a Szűzanyával (Elvette már mindenünk / győztes zsoldos bandita / csak téged hagyott nekünk / Európa s Ázsia Salve mundi Domina), illetve költői programként a széthulló világgal való szembesülés és szembesítés, az a program tehát, amelyről az egyik fiatalkori Ferenczes-versben, a Felcsíki legénytáncban a következőket olvashatjuk: Nem jókedvből, muszájból, / a csárdáslábú istenit, / kijárjuk, ha járni kell. Nos, ez a muszájság és ez a káromkodás annyira ferenczes istvános! És annyira csíki! tenném hozzá, ha meg tudnám magyarázni, mit jelent ezúttal ez a csíkiság. Úgyhogy inkább ajánlom mindenki figyelmébe a Krumpliföld, örökzöld című (szintén fiatalkori) Ferenczes-verset, örülve, hogy ha csak egy versválogatás erejéig is megismerhettem ezt az erős, nagyon erős és karakteres költői életművet.