Űr vagy megélt tér - Építészettörténeti írások

A kötetbe válogatotttizennyolc építészettörténeti-elméleti tanulmány mintegy húsz év munkájának a termése. A legkorábbi tizennyolc éve, a legfrissebb tavaly készült. Vannak közöttük publikált írások, de a szövegek csaknem fele még egyáltalán nem (vagy csak idegen nyelven) jelent meg. A korábban közölt írások jórészt nehezen hozzáférhető alkalmi kiadványokban és folyóiratokban láttak napvilágot. Témájuk a 20. század építészete: elsősorban a két világháború közötti és 1945 utáni magyar építészet, kisebb részben a közép-kelet-európai régió fejleményei és néhány nyugati építész munkássága. Egy tanulmánykötetnél mindig fontos kérdés, hogyan épül föl, milyen szempontok működnek a válogatásnál. Ebben az esetben úgy tűnik, mintha a tanulmányok maguktól rendeződtek volna főbb témakörökbe, egyes írások kívánták egymás társaságát, természetes módon kapcsolódtak össze, erősítették egymást. A témák a legkülönbözőbb műfajú szövegeket képesek összefogni: a tudományos apparátusra támaszkodó tanulmányt a gondolatébresztő konferencia-előadással, a mikrotörténetet a szélesebb perspektívájú áttekintéssel, a szükségszerűen "blikkfangos" katalógus-szöveget az esszével. A vizsgálat módszere is változatos: az adatközléstől és a hagyományos építészettörténettől az eszmetörténeten, a szakma szociológiai- és intézménytörténetén át a recepcióelméletig, az építészet filozófiai vonatkozósainak tárgyalásáig terjed. Egyszóval eklektikus anyag. De lehet-e ma másképpen történetet írni, mint többszempontú, töredékes formában? A történetírás - állapítja meg Hilde Heynen Manfredo Tafuri kapcsán - olyan, mint egy kirakós játék, amelynek elemei többféleképpen rakhatók össze. Az összeálló forma minden esetben ideiglenes. Ezért hasonlítja Tafuri a történész feladatát Sziszüphoszéhoz: ez a munka sosem zárulhat le véglegesen. Azt gondolom, e kötet anyaga is erről szól. A közelmúlt történéseinek folytonos átértékeléséről, az egyes időpillanatokban kirakható kép provizórikus voltáról. Ily módon magában foglalja az elmúlt két évtized - és milyen mozgalmas évtized - változásait, miként a szerző szemléletének, múltat fürkésző tekintetének óhatatlan változósát is. Ferkai András