Nagyapó meséi

"Pezsgő élet volt a perzsafa alatt, az artisták a szabadban tréningeztek, nem hagyhattak ki egyetlen napot sem. Egy sebtében felállított ugróasztalon a bolhák gyakoroltak, egyikük magasra ugorva szakozott, a többiek komoly arccal nézték, és néha megjegyzéseket tettek: - Kicsit nyújtsd ki a lábad a levegőben - mondta az egyik, a másik pedig azt kérte az ugrótól, hogy a fejét tartsa egyenesen forgás közben. Egy szarvasbogár két óriási szarván egy tuskót egyensúlyozott, néha feldobta a levegőbe, és ügyesen újra elkapta a félelmetes agancsaival. A csüngő eperfa árnyékában is nagy volt a nyüzsgés, itt a bodobácsok tánckara tartott próbát a vasárnapi előadásra. Egy elszáradt fatörzs tetején állt egy piroslábú címeres poloska, akinek az intésére a színes hátú rovarok összekapaszkodva táncoltak, majd körbe rendeződtek, azután villámgyorsan négyszögbe, majd végül háromszögbe. Ezt a gyakorlatot addig ismételgették, amíg a címeres poloska úgy nem döntött, hogy elég lesz, pihenőre vonulhatnak a művészek." - (Cirkusz a kertben)