Goljadkin úr hasonmása

Dosztojevszkij bevallotan rajongója, tisztelője Gogolnak, és ez a korai regénye méltó tiszteletadás dosztojevszkiji módon Gogol Pétervári történetek című kötete előtt. Ám Dosztojevszkij keze nyoma félreismerhetetlen. Ugyan nem a legjobb Dosztojevszkij-regény, de szerethető. Főhőse Jakov Petrovics Goljadkin állami kishivatalnok, egy introvertált, paranoiás szürke alak, akinek sorsa az őrület felé fordul, amint feltűnik előtte a rá megszólalásig hasonlító, fiatal hasonmása. Nagy nehezen, orvosa tanácsára elmegy Klára őrgrófné születésnapi estélyére, de nincs bátorsága bmenni a fényes házba, és amint téblábol a kapualjban, látja meg hasonmását, aki jóval fiatalabb és történetesen ugyancsak Goljadkinnak hívják... Ettől a pillanattól kezdve figyelhetjük Goljadkin elméjének elborulását, ahogy egyre inkább összemosódik bene a valóság a képzelttel, a tények a vélekedésekkel. És már feltűnik benne a modern ember elmagányosodása, hiszen mindenki, aki monoton irodai munkát végez szressz alatt, jól tudja: mindenkiben ott él egy darabka Goljadkin. A szerencse az, hogy regényben olvashatjuk, és nem kell megélni...