A hatékony kommunikáció alapjai

A kommunikáció tudományának kialakulása a 20. század folyamán és különösen a második világháború idején vett óriási lendületet. Ebben fontos szerepet játszott a háborús propaganda, a meggyőzési technikák alkalmazása, valamint a tömegtájékoztatás és a tömegkommunikáció főleg a rádió hatása.
A második világháború után megalakultak az első kommunikációkutatással foglalkozó tanszékek, és a kommunikáció tudománya fokozatosan vált egyre önállóbb kutatási területté, főleg az 1970-es évek hoztak előrelépést. Napjainkra a kommunikáció önálló tudománnyá vált, melyet a gondolatok, eszmék és módszerek izgalmas forrongása jellemez.
A kommunikáció interdiszciplináris, tudományközi kutatási területnek tekinthető több okból is. Eredete és története visszavezethető olyan tudományokra, mint a filozófia, a biológia, az antropológia, a pszichológia és a szociálpszichológia, a szociológia, a szemiológia vagy az információ- és rendszerelmélet. Interdiszciplináris tudomány a kommunikációs jelenségek vizsgálata és értelmezése alapján is, és ebből adódóan integráló jellegű tudomány is.

Az embernek a világon a legkiválóbb teljesítménye, hogy az egyes személyek egymással kommunikálni tudnak.
Csak a kommunikációban teljesedik ki minden igazság, csak a kommunikációban lesz életünk nemcsak élet, hanem teljes élet is.
(Karl Jaspers)

Meg kell állapítanunk, hogy az állami közösség az erényes cselekedetek ápolására áll fenn, nem pedig a puszta együttélés kedvéért.
(Arisztotelész)

A demokratikus állam tehát az erényes cselekvési elvekre alapozható, mivel csak általa biztosítható a társadalmi igazságosság, amely minden demokrácia cementje. Másképp fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a hiteles kommunikációs folyamatok és a bizalom jelentik a társadalom és a gazdaság cementjét.