A dolgok oldalán

Mit kell tehát tenni? Nyilván megértették már: olyan irodalmi tárgyakat kell létrehozni, amelyeknek minden esélyük megvan arra, hogy ne csak éljék az életüket, hanem tárgyiasítsák (részrehajlás nélkül felkínálják) magukat, és így kitartóan ellenálljanak a korszellemnek, amelyet az egymást követő nemzedékek juttatnak kifejezésre ezek természetesen soha nem lehetnek közömbösek a számukra (ahogy a világ más tárgyai sem), hiszen általuk fejezik ki a konkrétumok és a (néma,) bárminek ellenállni képes evidenciák vagy a (re)prezentáció iránti vonzódásukat és vágyukat.

A dolgok oldalán a 20. századi francia költészet klasszikusa. Nemcsak a későn induló Francis Ponge pályáján mérföldkő, de nélküle éppúgy elképzelhetetlen a nouveau roman, mint a Tel Quel csoport későbbi működése is. A 20-as évektől íródó kötet versei radikális fordulatot jelentenek a századelő avantgárd mozgalmaival szemben: Ponge antilírájában újraértelmeződik alany és tárgy helyzete, a költői megszólalás pozíciója és tétje. A dolgok oldalán a tárgyak választását jelenti, kivezetést az alanyiság évszázadok óta forgó körhintájából.

FRANCIS PONGE (18991988) a 20. századi francia líra kiemelkedő alakja. Költő és esszéista, akinek a szürrealizmus táptalajáról elinduló tárgyias prózaversei alapvetően határozták meg a második világháború utáni európai költészetet. A Montpellier-ből származó Ponge Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat, az első világháborúban katonaként, a másodikban pedig az ellenállás tagjaként vett részt. Később tanított franciaországi és amerikai egyetemeken is. Élete végét elvonultságban töltötte Le Bar-sur-Loup-ban.