A bárány

"- Mit hitt? - Mintha maga is azt feltételezné, hogy a találkozásunk nem a véletlen műve; ezt hajtogatják egyébként merő megszokásból a magafajta kis keresztények. De képzelje, én is azt hittem, igazán, mert egybevágott egy belső bizonyossággal, egy nyilvánvalósággal... Nézze, képzeljen el egy embert a vízbefúlás pillanatában, aki észreveszi, hogy egy roncs úszik el mellette... vagy inkább csónak, egy evezőssel... Azt hittem, hogy fölvesz a csónakjába... Xavier tiltakozott, mintha megijedt volna: - Nem, nem! De újból találkozunk - tette hozzá -, ezt megígérem. Mirbel a fejét ingatta, és halkan mondta: - Ma este, vagy soha." /részlet a könyvből/