Ne az író történjen meg, hanem a műve - A politikus és az irodalmi író Márai Sándor

Az önmagát sokszorosan álcázó, énjének rögzítetlenségét (rögzíthetetlenségét) művek révén meghirdető író részint felejtésre ítélte, részint átfogalmazta életművének azt a korszakát, amelyet önmagához képest kezdetlegesnek, méltatlannak vagy túlságosan önleleplezőnek tartott. De ahhoz, hogy lássuk, ki volt "valójában", a nem-tudott, az elrejtett, az újságokban maradt részleteket is olvasnunk kell, jóllehet minél többet tudunk Márairól, annál több kérdés merül föl. "Férfi vagyok s valamit keresek" - írja egyhelyütt. Másutt arra figyelmeztet: "Egy író műve nemcsak az, amit megírt. Minden nagy író után marad egy vagy több kötet, amit nem írt meg." Az értelmezések hosszú sora utánaered mindkét fajta műnek. S az értelmező azt hiszi, hogy segíti az olvasót legalább a rejtélyekre rácsodálkozásában: "Minden írás titok" - írta egy versében. Ennek a titoknak megközelítésére vállalkozik ez a könyv. "Mert olyan érzés kinyitni könyvei valamelyikét, mintha egy emberszabású ember lépett volna a szobába."