Dollár-papa

Molnár Gál Péter szerint Gábor Andor a pesti kabaré minden hangon verselni képes napszámosa volt. Dollárpapa című, bégyfelvonásos komédiáját 1917-ben írta, de igazán híressé, ismertté és kedveltté később lett, amihez Rajz János felejthetetlen alakítása kellett az 1957-ben forgatott filmváltozatban. Kitörölhetetlenül belénk ivódtak azok a képsorok, melyeken Rajz a szeles amerikai utcákon szendvicsemberként próbálja megkeresni a betevőt, hogy aztán "kedves" rokonainak idehaza tört magyarsággal bizonygassa, hogy hiába érkezett Amerikából, nem milliomos, minden vagyona mindössze tíz aranydollárra rúg. Fricska a mának, aktuális manapság is. Talán ezért oly népszerű napjainkban is. A két fő cselekményszálat, az Amerikából hazatérő, és ott szegényen élő nagybácsi (nem létező) pénzügyeit és a fiatalok egymásba gabalyodó vonzódásait szellemes módon bonyolító, szerelmes-szélhámos ötletét Gábor Andor ügyesen variálja. Dollárpapa nem az, akinek hiszik, és nem az, akinek látszik. Senki sem azonos önmagával. A botcsinálta doktor, a minden hájjal megkent főispán és kissé ütődött fia, a tűzről pattant Rozál, a cseléd, a férjhez menni akaró leányok és az eseményeket jó alaposan összekuszáló ifjú jogász olyan világ szereplői, amelynek minden eleme erősen túlrajzolt és vaskosan kontúrozott. (Karádi Zsolt)