Télapó rakoncátlan krampusza

Télapó váró mese. Ajánlott adagolás: ajándékosztás előtt egy órával feltenni.
Egy pókocska és egy macska, nagy hó, sok-sok izgalom, barátság és varázslás kicsiknek és
nagyoknak.
,,...Cicamica keserves sírásba kezdett, amit csak Manócska hallott sírásnak, a konyhában Mariska
néni viszont éktelen miákolásnak.
- Ugyan, Cicamica, ne itasd már az egereket! Majd kitalálunk valamit, mire jön a Télapó! -
vigasztalta pajtását egyre nyugtalanabbul, mert nem igazán szeretett az előszobában tartózkodni.
Kevés volt itt a bútor, hamar észrevették, s aztán megint jött a loholás, pucolás, rejtőzködés. Most is
balsejtelme támadt, a konyha felől felerősdött a zaj. Mariska néni gyors léptekkel közeledett.
- Jaj, ez a macska! - sóhajtozott- Elfelejtettem kiengedni... - motyogta, azzal kinyitotta az ajtót és
mivel Cicamica nem mozdult, csak a miákolást hagyta abba a hirtelen hidegtől, ami az ajtón
beáramlott, lábával finoman kisegítette macskáját a hatalmas hóba.
Na, hát ez volt az, amire semmiképpen nem vágyott most Cicamica. Tessék! Most itt didereghet
lábtörlőn, vagy jobb esetben a virágosládában, amíg újra kinyitja valaki az ajtót.
Manócska remegve nézte a történteket. Tudta, Mariska néni őt is pillanatokon belül észre veszi.
Hirtelen gondolt egyet, vett egy mély levegőt és teljes erővel futni kezdett. Csakhogy most nem
fedezékbe, hanem egyenesen Mariska néni elé..."