1984

Orwell egy vátesz volt, ami az én fogalomtáramban egyet jelent az írásos látomásokon keresztül vészmadárkodó prófétával. Az 1984 szikár, tárgyilagos prózája stíluselem, amely a disztópiát szélsőséges paranoiáig fokozza az olvasóban. A műről talán maga a szerző sem gondolta volna, hogy a 21. században jut majd népszerűsége csúcsára, ám ez a tény inkább minket és a jelen civilizációnkat minősíti. Ha az emberiség tanult volna a 20. századi baklövéseiből, elképzelhető, hogy a mű mára a könyvtárak mélyén porosodna, olvasatlanul. A mű első reneszánszát nem meglepő módon a nyolcvanas években élte, abban az évtizedben, amelyben maga a történet is játszódik. Magyarországon is 1984-ben jelent meg először, illegalitásban, szamizdat kiadásban, akkor még Antal György fordításában. A feketeborítós első kiadás azóta csak könyvárveréseken vásárolható meg. Az első hivatalos kiadást két évvel később, immár Szíjgyártó László klasszikus fordításában, csak a jugoszláviai Forum Könyvkiadó merte elvállalni. A mű gondozását aztán végleg az Európa Könyvkiadó vette át; 20 éve csaknem évente újra kiadja, ami bizonyítja a regény kanonizálódását Magyarországon is. Az Európa Könyvkiadó tehát nem vállalt komoly anyagi kockázatot az újrakiadással, még akkor sem, ha a regény ezúttal igényes keménytáblás, védőborítós formában jelent meg. Bármennyire remek mű is, nehéz eldönteni, hogy az 1984 önmagában is megállná-e a helyét az irodalmi kánonban, vagy csak a jelenkorunkkal összecsengő tematikája miatt került oda. Mert ha ez utóbbi az igaz, akkor ezt a regényt csupán a korszellem konzerválja, és törvényszerűen el fogja veszíteni jelentőségét az emberségesebb jövőben élő utókor számára. Az új, 2017-es kiadás borítóterve hagy kívánnivalót maga után. Találó szimbolikája az áttekinthetőség rovására megy, ám rosszul tenné, aki emiatt nem venné meg ezt az igényes, a műhöz mindenképpen méltó kiadást.