Hódolat Katalóniának

Eric Arthur Blair, későbbi írói nevén George Orwell 1903-ban született Indiában, ahol apja a brit birodalmi közigazgatás hivatalnoka volt. Családja pár év múlva hazatelepül Angliába, így a cseperedő Eric már itt kezdheti meg tanulmányait. 1917-ben szülei Etonba küldik, az ország elsőszámú mintaiskolájába, ahol tehetségét különféle diák-lapok írásában és szerkesztésében próbálgatja. Mégis: tizennyolc évesen a biztos egyetemi karrier helyett dacból és kamaszos kalandból inkább a burmai brit birodalmi rendőrség kötelékét választja. Hat hosszú évet szolgál Burmában, majd a gyarmati rendszert mélyen megutálva, leszerel és hazatér Európába. Távol-keleti élményeit írja meg első – sokáig egyetlen magyarra fordított – könyvében, a Burmese Daysben (Tragédia Burmában, Budapest, 1948). A nagy válság éveit Párizsban és Londonban vészeli át csavargók és nyomorgó kisemberek között, betegen és súlyosan nélkülözve. (Erről tanúskodik 1933-ban megjelent izgalmas szociográfiája, a Csavargóként Párizsban, Londonban). Magántanári állást vállal, de megromlott egészsége miatt csakhamar kénytelen lesz feladni. Egy hampsteadi antikváriumba szegődik eladónak, eközben novellákkal, könyvkritikákkal próbál nevet és független írói megélhetést kiküzdeni magának. 1936-ban bejárja Lancashire és Yorkshire munkanélküliség sújtotta bányavidékeit, s a látottakról megdöbbentő riportkönyvben számol be A wigani móló címmel. Keserű tapasztalatai megkeményítik társadalombírálatát, írásaiban független szocialistának vallja magát, s utóbb a brit Független Munkáspártba is belép. Számos baloldali értelmiségihez hasonlóan ennek révén kerül az aragóniai frontra is, hol önkéntesként a POUM-milícia kötelékében harcol, megsebesül, és kishíján maga is ott marad a kommunista titkosrendőrség és a Franco-gárdisták gyilkos harapófogójában. Ennek a tragikus végű, „kétfrontos” küzdelemnek állít emléket a Hódolat Katalóniának. A második világháború kitörésekor belép a Home Guardba, s a Hitler-elleni önvédelmi harc baloldali elkötelezettségét demokratikus patriotizmussá tágítja. 1941 őszétől jó két éven át a BBC Keleti Adásának munkatársa lesz, s emellett a Tribune irodalmi rovatának gazdája. Újságírói pályáját a The Observer haditudósítójaként, majd a Manchester Evening News szerkesztőjeként folytatja. Ekkoriban írja két nagy hatású politikai allegóriáját: az Állatfarmot és az 1984-et, melyek kevéssel halála után méltán szereznek világhírt nevének. A háború után krónikus tüdőbaja mindinkább elhatalmasodik, utolsó éveit már jórészt szanatóriumokban és Jura-szigeti elvonultságában tölti. Életét-életművét korán lezárva 1950-ben éri a halál, negyvenhat éves korában. Tizenkét szerzői kötetet, egy szerkesztőségi munkatársként nemrég megismert asszonyt s egy hatéves, fogadott kisfiút hagy maga után.