A Mindszenty-per

Mindszenty József életéről, munkásságáról, egyházi küldetéséről kisebb könyvtárnyi irodalom született. A közforgalomban, illetve a szabadon hozzáférhető források között azonban ma sem találni olyan összefoglaló kiadványt, amely a történelmi tudományos ismeretterjesztés színvonalán, tömör magyarázó tanulmány kíséretében tartalmazná a Mindszenty-per legfontosabb dokumentumait. Ez az elektronikus könyv a témában hiánypótló szerepet tölt be. A Magyar Kommunista Párt hatalmi harca, majd annak totálissá tétele, berendezkedése során kezdettől ellenségként szerepelt a katolikus egyház, és 1947-1948 folyamán vált a "főellenséggé". Így az egyházüldözés története, beleértve a Mindszenty-pert is, nem csak, vagy nem is elsősorban az egyháztörténet, hanem a köztörténet szerves része.   Aligha kétséges, hogy az 1945 utáni koncepciós perek közül a Mindszenty-per váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot. Az is tény, hogy annak következményei igencsak messzehatóak lettek, nemcsak a Rákosi-korszakra vetült rá az árnyéka, hanem Kádár János regnálásának idején is állandóan kísértett. Hiába távozott a bíboros 1971-ben Nyugatra, sőt még 1975-ben bekövetkezett halála után is "kényelmetlen" volt a hatalom számára az a lehetőség, hogy az üldözött főpapot az egyház oltárra emeli: azaz boldoggá avatják.   A Mindszenty-per igen terjedelmes dokumentációjából (csak a Történeti Hivatalban található 58 dosszié, dossziénként átlag 350-400 folióval) a kötetben közreadott legfontosabb dokumentumok kapcsán írt tanulmány célja, hogy bemutassa egy "klasszikusnak" mondható koncepciós per előkészítését (ide értve a vizsgálati stádiumot is), a kivitelezését (a koncepció alakulását, a pert és az ítéletet) és a mögöttes politikai, egyházpolitikai célokat. A könyv a műfaj jellegéből adódóan csak a forrásokkal alátámasztott tényeknek, illetve maguknak a forrásoknak a közlésére vállalkozik. A bevezető tanulmány két részre oszlik: részint Mindszenty bíboros életpályáját vázolja fel, részint bemutatja azt a folyamatot, amely a perhez vezetett. Utóbbi kapcsán pedig annak konkrét előkészítését és kivitelezését. Mindebből következik, hogy miután a koncepciós perben nem a lelkipásztor Mindszentyt, nem az imádságos lelkű főpapot, nem a szigorú egyházi férfiút ítélték el, hanem az egyoldalúan kihangsúlyozott közszerepet betöltő, közéleti funkciót (is) gyakorló hercegprímást, az "első közjogi méltóságot", bármennyire is kétértelműen, de a "politikus főpapot", a tanulmány is elsősorban erre terjed ki.   A kötet nagyobb hányadát kitevő Dokumentumok című fejezet leveleket, határozatokat, kihallgatási és tárgyalási jegyzőkönyveket, a bíboros utolsó szó jogán elhangzott szavait, az ítélethírdetést, Aranyos István és Pós János halálbüntetést (!) kérő kisebbségi véleményét, valamint a fellebbviteli tárgyalás dokumentumait tartalmazza.