Velence ólomkamráiban

Inkább hírhedt, mint híres; öregember, amikor megírja emlékiratait. Ezekben sok a trágárság, szinte kifogyhatatlanul hömpölyög bennük végig a szerelmi kalandok elég vaskos leírása. Nyughatatlan kalandor, ki az emberiség minden rétegében járatos. A nép salakját éppen úgy ismeri, mint a császári udvart; a sok elfelejtett ember soraiban felbukkannak szinte halhatatlan nevek, melyek viselőivel elbeszélgetett. A sors élénken labdázott vele s hol fenn volt, hol lenn, de mindig törhetetlen akaraterővel s nagy élnivágyással. (…) Hogy nem volt közönséges szélhámos, az bizonyos. Pádua híres egyetemének jogi doktora volt; pap és Acquaviva bíboros titkára; Dagadino szenátor nevelt fia; a San Samuele-színház zenekarában hegedűs; Berni bíboros gazdasági ügynöke; a spanyol Sierra telepítője; az augsburgi békekongresszuson portugál meghatalmazott; Potsdamban kadett-nevelő; Párizsban lottó igazgató, iparos és spekuláns, emellett folyton-folyvást: a hölgyek öröme. - (Moly Tamás)