A szenvedő arc

"Ekkor történt, hogy a tudós súlyosan megbetegedett. A felfedezőmunkával járó mindennapos erőfeszítés egyáltalán nem fárasztotta a mesterséges elmét, éppen ellenkezőleg: tovább edzette, növelte erejét. Hanem ez az önműködő gépezet, melynek éltető olaja a gondolkodás mechanizmusa volt, nem bírta ki a túlságos emberi érzés által okozott megerőltetést. A bánat, hogy elveszíti fiatal feleségét, kit a maga módján talán szeretett, és akit nem tarthatott vissza, olyan szokatlan munkára ösztökélte a készüléket, amely szétzilálta az érzékeny és bonyolult rendszert. Felesége menekülési kísérletének másnapján a tudós már nem bírt felkelni az ágyából. Magatehetetlenül feküdt és elvesztette beszédképességét. A szenvedő arckifejezés, ami visszafordította Essentíelle-t, az arcán maradt, rámerevedve, mint egy álarc. Vádló volt és ígérettel teli, kegyetlen és édes a vétkes számára. Nem volt kétséges: a mesterséges elme meghibásodott." Részlet