Csoóri Sándor

"Csoóri Sándor költőként vált a magyar irodalom ismert alkotójává, majd szociográfiai írásaival alkotott maradandót. A hatvanas évek folyamán pedig az esszében talált rá arra a műfajra, amelyikben költészetével egyenrangú értékeket teremtett. Az esszé sajátos keverék műfaj, a tudomány és a művészet szintézise. Az esszében az alkotó szubjektuma a tényeknek olyan új összefüggéseit tárja föl, amelyek révén az esszé tényanyaga mindig túlmutat önmagán. Az igazi esszé mindig "valami végtelen perspektívára nyílik", az esszéíró "a legmúlóbb jelenségekben is az örök dolgokat keresi". Az esszéíró a tárgyát mindig nagyobb összefüggésekbe állítja, a kultúra, a világkép egésze felől vizsgálja. Ezért van a jó esszének hatalmas belső távlata. Az ismeret egyedi tényeit az esszében a művészi látásmód helyezi általános összefüggésekbe. Az esszéíró nem éri be a kis részletigazságok bizonyításával, az egészre figyel. A jó esszében az általánosítás meglepő és evidens egyszerre. Az esszéírónak a tudós ismeretgazdagságával és a művész intuitív és asszociációs képességével kell rendelkeznie, de ez utóbbi fontosabb benne. A tanulmány fokról fokra építkezik, célja új ismeretek közlése. Az esszé a tények új összefüggéseire döbbent rá." - Részlet a könyvből