A mi szivünk

"Miért nem talál rá soha, akiről álmodik az ember, miért csak mindig a majdnemmel találkozik?" - ezen tépelődik keserű szívvel a regény főhőse, André Mariolle, akit pedig az az öröm ért, hogy Párizs legvarázslatosabb asszonyainak egyike a kacér, de feddhetetlen erkölcsű Michéle de Burne meghallgatta szerelmét, és a kedvese lett. Mariolle-t először győzi le a szerelem, az első hetekben boldog megindultságában legszívesebben elrejtőzne a világ szeme elől. Nem úgy Michéle. Az ő életeleme a társaság, az állandó tündöklés. Okosan és mértékkel szeret. Ez a hűvös vonzalom gyötri és megalázza Mariolle-t. S hogy emésztő szenvedélyétől szabaduljon, vidékre menekül. Itt találkozik a szép és egyszerű kis Elizabeth-tel, akiben viszont ő kelti fel ezt a sóvárgó szerelmet. A helyzet fanyar megoldásban kínálja a teljességet: Mariolle végül is két nőben találja meg azt, akit teljes odaadással szeret, s azt aki őt szereti teljes odaadással. A nagy művészi tudatossággal szerkesztett történet szigorú bírálat a nagyvilági élet hamis értékrendje felett, mely elsorvasztja az ősi természetes indulatokat, az erős és tiszta érzéseket. (citatum.hu)