Visszajátszás

Ha műfaji meghatározást akarnék adni mostani, utolsónak szánt munkámnak, nevezhetném esszéregénynek, dokumentumnak, életrajznak, oral historynak, vagy felidézhetném a Lidérc és ingovány alcímeként adott meghatározásomat: „lelkiismereti regény", de mindenképp olyan műfajba helyezném el, amelynek a vallomás, a gyónás adja meg a lényegét. Arra törekedtem, hogy ez a feltárulkozás őszinte és tárgyilagos legyen, ne riadjon meg az olykor fájó önelmarasztalásoktól sem, de ne essek az önmarcangoló lelkiismereti mazochizmus csapdájába sem, amire barátaim szerint van bennem hajlandóság. Vagyis ne állítsak emberfeletti mércét és kritériumokat saját emberségem elé, de ne is adjam fel azokat az erkölcsi igényeimet önmagammal szemben, amelyek felfogásomban az emberállatot az állatembertől elhatárolják. Gyertyán Ervin