Hajós a kikötőben

"Rossz korban és rossz helyen élek - ezzel a gondolattal ébredt a hajós." Hát persze... Rossz korban és rossz helyen élünk mindannyian, akik itt élünk, most élünk, errefelé élünk. Szerb Antal szerint az ember életében van egy időszak, amikor az ember hazaérkezik, otthon van. A szerencsések öregkorukban érnek haza, a szerencsétlenek kamaszként vannak otthon, s aztán egész további életükben az elveszettet keresik. Mi, akik most és itt élünk, s nem befelé kunkorodik a lelkünk, soha nem érhetünk haza. Ezért aztán, jobb híján - és kényszerűen - úgy döntünk, hogy egész életünkben otthon vagyunk. Itt és most. Ebbe pedig bele lehet bolondulni, vagy végig lehet harcolni. Aki megírta a Harcosok Könyvét, inkább végigharcolja. S igen jó tudni azt is, hogy Szindbád, aki egy jobb, élhetőbb korban élt, ugyanúgy nem volt otthon soha, ugyanúgy nem érkezett meg... S mégis... Igen, az örök úton levés a legnagyobb rabság. S szabadságot fabrikálni belőle - az meg a legnagyobb csoda... Csak kivételesen erős embereknek sikerülhet. Harcosoknak... Bayer Zsolt