Kisebbség, autonómia, regionalizmus

A nemzeti és etnikai kisebbségek fennmaradása, státusának méltányos rendezése az integrálódó Európa egyik fontos feladata. Az 1989/90-es politikai változások óta markánsan előtérbe került a kisebbségvédelem, és azon belül a nemzeti, etnikai közösségek fennmaradásának egyik zálogaként az autonómia kérdése. Európa nyugati felén a társulásos, konszocionális demokráciák térhódítása zajlik. A nemzetállamiság helyett multietnikus politikai közösségek társas együttélése alakult ki Belgiumban, Svájcban és Finnországban. Közép- és Kelet-Európában valamivel kevesebb pozitív kisebbségvédelmi példát, autonómiát találunk. Magyarországon és a szovjet, illetve a jugoszláv utódállamokban jutottak kisebbségek speciális státushoz, bár több esetben ezt erőszakos jelenségek, háborúk előzték meg. A legtöbb többségi nemzet ragaszkodik a nemzetállami szemlélethez, a kimondottan nemzetietnikai alapú autonómiatörekvések számukra elfogadhatatlanok. A fogalmak és a nemzetközi jogi keret felvázolása után a tankönyv erre a megközelítésre épülve mutatja be a nyugat-európai autonómia- és regio-nalizálási mintákat, a közép- és kelet-európai pozitív példákat, a határon túli magyarság helyzetét, valamint a magyarországi kisebbségi autonómiarendszer modelljét.