Az alsószoknya alkonya - Írók és költők a Kassai Naplóban - Szöveggyűjtemény és bibliográfia

Az "alsószoknya alkonyát" (az Ady versből vett kép itt azt akarja jelenteni: az 1919-es államfordulatot) a magyar irodalom decentralizálódása követte, s az új államhatárokon túl is erős, életképes irodalmi fórumok születtek. Ezek egyike volt a Kassai Napló.

A "Kassai Napló (1919-1929): politikai napilap" - írja róla szűkszavúan az Új magyar irodalmi lexikon. A jeles felvidéki periodika azonban a kortárs írók számára (Magyarországon éppúgy, mint Szlovákiában) elsősorban a Kassai napló vasárnapja c. irodalmi mellékletet jelentette, amelyről ma, 2008-ból visszatekintve túlzással és eufemizmussal persze, akár azt is mondhatnánk: a Nyugat volt kicsiben. S nemcsak azért, mert egy ideig (1922 decemberétől 1923 októberéig) ugyanaz az Ignotus volt a belső (és sokáig külső), meghatározó munkatársa, aki akkor egyidejűleg még a Nyugatot is főszerkesztőként jegyezte, hanem azért is, mert a két lapnak nagymértékben a munkatársi gárdája is azonos volt. A Vasárnap állandó szerzőinek a névsora az emigráns írók (Ignotus, Barta Lajos) mellett Kosztolányi Dezsőtől és Karinthy Frigyestől Szép Ernőig és Tersánszky J. Jenőig terjedt. A jelen kötetben Gyüre Lajos rendhagyó monográfiája - alapos bevezető tanulmánya, válogatott szöveggyűjetménye és részletes bibliográfiája - a Kassai Napló szépirodalmi anyagát kívánja bemutatni.