Hajósélet a Mississippin

Mark Twain e remekművét 1883-ban írta, bár vonzódásáról a hajósélet iránt több művéből ismerjük. De, hogy ő maga mint hajókormányos hogyan élt, azt ebben a művében írja le a legrészletesebben. Beteljesült vágyairól igen mozgalmas-kalandos-humoros fejezetekben ad számot. A Nagy Szennyvízcsatornát, a Mississippit, érett író korában ismét végigutazta, s ennek a hajóútnak ürügyén bűbájos történet-mozaikokban eleveníti fel a korabeli életet. Kifogyhatatlan mesélőkedv és kesernyés-csípős humor lengi át az egész könyvet, melynek ellenállhatatlan varázsa végig vonzásában tartja az olvasót. Ennek során aztán szondázásról, ujjlenyomatokról, viharokról, szépséges palotákról, iparkodó zsiványokról, spiritiszta szeánszokról, bűnbánó betörökről, vérbosszúról, arkangyalokról, indián legendákról, éjjeli gőzhajóversenyekről és egyebekről villant fel maradandó képeket. A képek maradandók, ám a Mississippi gőzhajó-romantikáját az 1880-as években legyőzi a vasút, és ezzel a mozgalmas kalandoknak is befellegzik a Mississippin. A kötetet Zigány Árpád remek műfordításában adjuk közre.