Közérzet

Izgalmas, mélyreható, a szubjektum világából építkező, de megfigyeléseiben általánosítható, egyszerre rejtekező és kitárulkozó mű kerül a kedves olvasó kezébe, ha kezébe veszi ezt a kötetet. A Közérzet a magyar valóság egy hosszabb időszakát öleli fel. Nem politikus műről van szó. Egy ember belső tükrén, szubjektív érzésein át szemlélhetjük a hétköznapok valóságát. Talán ez a tükör az, ami különleges is, de valamiképpen tipikus is egyszerre.
A főhős az író eszmélésének hajnalán beat-, majd rockrajongó, aztán maga is játszik zenekarokban. Szimpatizál a hippikkel, polgárpukkasztó megnyilvánulásai vannak, derékig érő hajat ereszt, és virágot hord a kezében. Kedvencei: Jimi Hendrix, Jack Kerouac, Allan Ginsberg és az Eper és vér című film. Később megnősül, főiskolára jár, három gyermeke születik. Trabantot vesz, és szerény egzisztenciát teremtve éli az életét.
Halász Péter Pál átlagember, olyan, mint bármelyikünk. Örül és dühöng, reménykedik és elkeseredik, elégedett és elégedetlen egyszerre.
Az elmúlt 20-25 év különös lenyomata ez a könyv. Közérzeti napló, hőmérő, amely nyomon követi az eseményeket, de nem magáról az eseményekről tudósít, hanem azokról az érzelmekről, érzésekről, amit ezek egy ember szubjektumából kiváltottak. Talán nem véletlen, hogy ezek az érzelmek általánosabb érvényűnek tűnnek, hiszen minden bizonnyal sokan ismerősnek érezzük egyikét-másikát, és a déjá-vu érzést váltja ki belőlünk.
A szerző egyfajta szintézisét vetette papírra az elmúlt negyedszázad gondolati kavargásának, talán egy ici-picit hozzájárulva a nemzedéki összkép a Nagy Generáció és az azt szorosan követő Kis Nagy Generáció képének kialakításához.