Halottak apja

Györe Balázs új könyve, a Halottak apja című eddig életművének legjobb teljesítménye. Megőrzi epikus írásmódjának Ottlikhoz kapcsolódó nyelvi puritanizmusát és mikrorealista pontosságát, ugyanakkor szövegalakítása konzervatív módon újító is. A gyászmunka és az emlékezés belső kényszere arra késztetik az elbeszélő Ént, hogy újra meg újra felidézze, és ezáltal átértelmezze az apa személyiségét és élettörténetét. Vagyis inkább azt a tudást és emlékrétegeket, amit a fiúi pozíciói láttatni engednek a múltban, s ami jelentős mértékben megváltozott az apa titkos naplójának ismeretében. A regény ennek a kettős nyomozásnak a története: az elbeszélői Én emlékeit drámaian felülírja az időközben megtalált magánnapló belső történései. Az apa introvertált alakja, ellentmondásos személyisége plasztikusan és a ,,részvét éles fényé"-ben jelenik meg a regényben - felidézve egy korszakot is, amiről máig keveset tudunk. Györe Balázs könyörtelen pontossággal és visszafogott érzelmességgel állít emléket egy apának anélkül, hogy didaktikus vagy hamisan érzelgős lenne. Erre pedig csak jelentős könyv képes.