Laurence Sterne Magyarországon 1790-1860

A szerző kandidátusi értekezésének továbbfejlesztett változatában Laurence Sterne műveinek korai fogadtatását vizsgálja. Az angol regényíró 18. századi angliai recepciója mellett a német és kisebb mértékben a francia befogadás olyan területeit tárgyalja, amelyek közvetítő szerepet játszottak abban, miként fogadta Sterne-t a magyar közönség. A tanulmány második fele Sterne műveinek közvetlen vagy közvetett hazai befogadását követi nyomon. Az 1790-es évektől kezdve Kazinczy és Kármán József Sterne-ben annak fiatal szerelme, az Elizabeth Draper nevéhez fűződő szentimentális kultusz nyomán az érzékenység íróját ismerik meg először. Az érzékeny Sterne Rayal abbé és Yorick Elizáján, valamint Kazinczy franciából készített fordításain keresztül érkezik a magyar irodalomba, és ez érezteti hatását a humoros Sterne-ről kialakult képben is. Humor, komolyság és érzékenység összefonódva jelennek meg az íróra tett utalásokban. Sterne humoros regénye, a Tristram Shandy a humorról írt tanulmányokban, egy fordításmutatványban, valamint a regény egyes momentumainak különféle imitációiban van jelen a hazai irodalomban. A szeszélyes a humoros, mégis érzékeny író koncepciója részben meghatározza azt az igényt is, amelyet a kortársak a kialakuló magyar regénnyel szemben megfogalmaztak. A szerző választ próbál adni arra a kérdésre, hogy az 1820-as években, amikor Sterne művei igen népszerűek voltak, miért csak az Érzékeny utazásokból és a Yorick és Eliza leveléből született teljes fordítás, s miért kellett a magyar olvasóközönségnek majdnem másfél évszázadot várnia, hogy a Tristram Shandyt Határ Győző nagyszerű, elmésségében az eredetivel vetekedő fordításában magyarul is olvashassa. A könyv a korai külföldi és magyarországi recepció bemutatása mellett Sterne műveinek keletkezéstörténetével is megismertet bennünket.