Kiűzetés

"Kedves Barátaim, köszönöm Nektek, hogy olyan sokat tesztek könyvügyben: írtok, kiadtok, olvastok, beszéltek, éltek. Egészen biztos nemcsak kell, hogy legyen, aki a vendégségben az asztalnál üljön, hanem van is; és nemcsak kell, hanem van is, aki felszolgál, mert működik a szellemi respublica, azaz közös ügy - és arról is, hogy ezek közt nehéz eldönteni, ki a nagyobb, ki a kisebb. (Mindenesetre én a nagyobbak közé akartam kerülni, ezért választottam a felszolgálást.) Első regényemet körülbelül hét-nyolc évig írtam, majd négy évig vártam, hogy megjelenjen. Az édesanyámnak ajánlottam. Az édesanyám a könyv megjelenése előtt három hónappal halt meg. Ezt a második regényt 1996-ban kezdtem írni, és 2002-ben fejeztem be. Amazzal az első művel tetszést akartam aratni, azt képzeltem, ez lehet az elmaradt ünnep egyetlen értékes pótlási módozata, méghozzá mindenben az én szájam íze szerint. Jó mulatság volt, nagy kaland és hatalmas kockázat. Most emléket akartam állítani és tőlem telhetően igazságot szolgáltatni egy nagy embernek, aki 1994-ben meghalt. Ez munka volt. (Egyébként inkább férfinak való, de mi nők a hátországban mindig is képesek voltunk mindenre, és leszünk is, amíg tart a háború.)" Hász Erzsébet