Te pajkos, kis kokott - Heltai Jenő Budapestje

Meg kell hagyni: szép pár voltak ők ketten. A fiú két évvel idősebb a lánynál, de nem is baj ez a kis korkülönbség, a fiúk úgyis lassabban érnek. A gyermekkori játszópajtásokból hirtelen rácsodálkozással lettek szenvedélyes szerelmesek, a fiú verseket írt a lányhoz - a "pajkos, kis kokott"-hoz, ahogyan egyik versében nevezte. A boldogság persze nem volt felhőtlen: a lánynak sok új rajongója jelentkezett, a fíú Franciaországban keresett kalandot. De, mint a szerelmeslevelek e gyűjteményéből is kiviláglik, mindig visszataláltak egymáshoz: a friss mámorra a lassú, boldog egymásra-találás évei, évtizedei következtek. A lány kacér maradt és gyönyöru, a fiú poéta maradt, bohém kedvű bölcs. Dőlhettek házak és világok romba, ők csak néztek egymás szemébe - egy hosszú, derűs emberi élet határáig.