Henri Troyat, az orosz származású francia regényíró és irodalomtörténész 1965-ben megjelent monumentális Tolsztoj-életrajza a halhatatlan életművet megvilágító ragyogó monográfiaként és egy izgalmas, ellentmondásos - és persze zseniális - alkotó ragyogó életregényeként egyaránt olvasható.
Lenyűgöző a mű gazdagsága: a szerző szinte napról napra követi az életút minden apró és fontos eseményét és az író reagálásait; felhasználja Tolsztoj naplófeljegyzéseit, levelezését, a családtagok, barátok, kritikusok visszaemlékezéseit, az óriási Tolsztoj-irodalom eredményeit. A könyvből elsősorban az önmagával küszködő író személyiségének képe bontakozik ki: a katonatiszt-földbirtokosé, aki ugyanakkor jobbágyfelszabadítást hirdető reformátor, a gondos családapáé, aki ugyanakkor sehogy sem tudja létrehozni a családi harmóniát feleségével és gyerekeivel, a mélyen hívő emberé, aki egyben szektaalapító és a világirodalom egyik legnagyobb alkotójáé, aki vallási-erkölcsi-filozófiai vívódásain keresztül eljut odáig, hogy haszontalannak tartja az irodalmat.
Az életrajz kapcsán megismeri az olvasó az orosz életet, a kor orosz irodalmának és történetének problémáit és aktív szereplőit, a Tolsztoj-művek keletkezésének körülményeit. Troyat némely megállapításával vitába szállhat az olvasó - de ha elolvasta a könyvet, egy lángelme vívódásának felemelő tanulságaival lesz gazdagabb.