Évadok tanúsága

A magyar színházi fejlődés egyik eredménye, hogy most már nem fehér holló a magyar dráma színpadjainkon. De legalább ilyen fontos az, hogy a magyar dráma felsorakozott a líra mögé a magyar irodalmi fejlődésben, hogy egyes példáiban már külföldön is ismert. De ennél is fontosabb, hogy a magyar dráma részt vesz már a nemzeti történelmi tudat alakításában, komoly szerepe van a közművelődésben. Sajnos, viszonylag kevesebb a magyar drámaírásban is megnyilvánuló elemző visszhangja. Pedig a visszhang - noha a színházterem akusztikájában előnytelen - a társadalmi akusztikában nagyon is hozzátartozik a fejlődéshez. Hermann István könyve: a visszhang, mely vitázó hangjával tudatosítja, elemzi a drámai értékeket, és épp eltökéltségével járul hozzá ahhoz, hogy ezek az értékek megmaradjanak. Az éles kritika is ezt célozza. Az értékelés határozottsága teheti világossá, hogy mi a maradandó, és mi a hamar pusztuló. Ebben a meggyőződésben számol be Hermann István szenvedélyes könyve a magyar dráma és a magyar színpad utolsó évtizedének legfontosabb irányairól.