Losontól - Losoncig - Egy város, egy család és egy túlélő története

Hidasi József története sokunk története. Elindulni valami ismerősből, és megérkezni valami ismerősként is ismeretlenbe vagy ismeretlenként is ismerősbe. Ezen a földön az ember - Hidasi szavaival: "Gyakori látogató lesz, úgy érzi, mintha a másvilágból tért volna vissza szülőhelyére, amely az ő múltja nélkül él. A még ott élő régi ismerősei lelkesebben fogadják, mint 1945-ben; nemcsak önmagát hozta vissza, hanem a múlt műveltségét is. Jóleső érzés volt neki, hogy még nem felejtették el, de azt is érezte, hogy a jelenlegi Losonc már csak szülővárosa, de nem hazája; hiszen itt már nehezen értik meg - ő már új hazája 'új nyelvét' beszéli. De a világ közepe mindig ott van, ahol az ember született." Hidasi Losoncon született. 1956-ban Buenos Airesbe ment, majd visszatért Európába, Svájcba, s 1965-től építészként a mai Németországban él és dolgozik. így vall mostani önmagáról: "Hitt Petőfi Sándorban és Krúdy Gyulában, Thomas Mannban és Bertold Brechtben, Gorkijban és Csehovban és a zenei nagyságokban - hitt egy későbbi Európában. Ötven év múlva megint visszatért oda, ahol egyszer megszűnt létezni, nem végleg, de már mint egy másik világ embere." Ezt a múltat és ezt a műveltséget azokra hagyományozta, akik olvassák és értik a történelmet, ami egyetlen ember élettörténetén keresztül is megérthető. De valóban megérthető-e a történelmi véletlenek, esendőségek, szerencsék és szerencsétlenségek azon sorozata, amin valamennyiünknek végig kell mennie? Fölmenti-e a múltat a jelen, s fölmenti-e a jelent a múlt?