Dióhéjba zárva

Ez a könyv egy valódi irodalmi gyöngyszem. Már a legelső oldaltól nyilvánvaló, hogy a történetnek köze van Shakespeare-hez, és ez a szál végigvonul a történeten. Eredetiben olvasva kifejezett intellektuális kaland észrevenni azokat a finom utalásokat, amiket a szerző a párbeszédekben és leírásokban elrejt. Lukács Laura (mert írjuk csak le nyugodtan a zseniális fordító nevét) tolmácsolása a felfedezésnek ettől az élménytől kényszerűen megfoszt, mert lábjegyzetekkel magyarázza el azt, amin talán az anyanyelvi olvasók zöme is átsiklik. Cserébe viszont megajándékoz a bennfenntesség élményével, elképzeljük magunkat egy skót kastély könyvtárszobájában egy ódon Chesterfield fotelben, egy pohár francia bor társaságában. A könyv (egyik) üzenete fájdalmasan aktuális; értelmünkkel felfogjuk, érzelmeinkkel elítéljük, és mégis tehetetlenségre kárhoztatva, dióhéjba zárva szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket. (Zárójelben hálásak lehetünk Nádasdy Ádámnak is az új fordításért, mert Arany Hamletje magától húzódik vissza a csigaházába.) Elgondolkodtató olvasmány mindenkinek a karácsonyfa alá.