Idegennek lenni - Avagy háttérmagyarázat és szubjektív tényezők

Az idegenség önmagában is érték, mondja a kötet utolsó írásában, a vele készült interjúban a szerző, Petőcz András. A Márai-díjas regény, a több európai nyelvre lefordított Idegenek (Harminc perccel a háború előtt) írója mintha újból és újból ezt vizsgálná: mit is jelent idegennek lenni a világban, vagy éppen abban a közegben, ahol a mindennapjainkat éljük.

Bő évtizednyi esszé, elmélkedés, jegyzet, napló, vagy újságcikk: Petőcz András pályatársakról villant fel emlékképeket, elemzi a nyolcvanas évek új művészeti irányzatait, naplót ír franciaországi tartózkodásáról, értelmezi a párizsi külváros fiataljainak emlékezetes felkelését, az úgynevezett éhséglázadást, és mindig, minden pillanatban az idegenség, az otthontalanság sajátos, talán tipikusan XXI. századi problematikáját boncolgatja, ezzel is hátteret adva egyre aktuálisabb szép­prózai műve születésének történetéhez.

Az Idegennek lenni meglepően egységes kötet. Olvashatjuk akár úgy is, mint valami önéletrajzi regényt, hiszen még a legobjektívabb írás mögül is felbukkan egy, az emberi otthonkeresés, otthonteremtés igényét érzékenyen figyelő, jelentős író arcvonása. Átvitt értelemben ugyan, de nagyon lírai könyv ez, mondhatjuk úgy is, írói vallomás, kitárulkozás.