Emlékek gyalogútján

Ifj. Fekete István új, válogatott írásainak kötetében legszűkebb családjának tagjai mellett rokonait, gyerekkori barátait, tanítóit, első, kamaszkori szerelmét teszi elevenné. Írásában összecsúszik a jelen és a múlt, a dokumentumirodalom, a memoár és a szépirodalom, azt mondhatnánk: könyve az emlékek láncreakciója. Stílusának jellemzője a korábbi, Szent István Társulatnál megjelent Karácsonyok fényessége kötetében is megtalálható apai örökség, a megszemélyesített természet, az emberek plasztikus ábrázolása, egyszerű mondatvezetés, objektív, a távolság miatti derűs rálátás a felvázolt eseményekre, az utolsó mondatokig visszafogott, majd a helyzetekből következő szívszorító zárás. Ifj. Fekete István emlék- és szereplőválasztása sajátos helyzetet mutat: különböző korszakok emigránsaihoz kíván szólni, így egyszerre láttatja az amerikás magyaroknak az elhagyott múlt különböző, jellegzetes alakjait, s nekünk azt, amivel játékfilmek karcos, gyakran félig igaz kópiáin találkozhatunk.