A hegyen-völgyön szánkázó diófa

"Jártomban-keltembem sok mesét hallottam - mondja el magáról a gyermekeknek az ifjúság körében is népszerű írónő -, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam. Kaliforniában, a kővé vált erdőben, a szoborrá vált fák kísértő csendjében, a fák történetét hallani véltem, Dél-Amerikában az óceán partján a delfineket figyeltem, és közben találtam ki a jó szokásból embermentő delfinek ismeretében a delfinleány történetét. Észak-Amerikában a kisunokám mesélte el nekem a vándorló ház anekdotáját. Kelet-Afrikában volt egy jó barátom, fehér hajú néger, a Velike. Mennyi mesét mondott! "Mind az én meséim - jelentette ki, aztán hozzátette: lehet a tied is." Kisgyermek koromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték." Így vált Ignácz Rózsa kötete két csoporttá; a mesék egy részét a világot járva gyűjtötte, másik részét gyermekkorából hozta, valamennyit gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább gyermekolvasóinak.