A kimért idő

„A tragikus körülmények között elhunyt írónőt, akit már életében a II. világháború utáni osztrák irodalom egyik legfontosabb alakjaként tartottak számon, a magyar olvasóközönség inkább prózájáról ismerheti, lírai életművének eddig csak töredéknyi része jutott el hozzánk. (…) Sokezer éves témák, röviden: szabadság és szerelem szólalnak meg ezen a lírai hangon, klasszicizáló, hol rímes, hol időmértékes formákban, hol pedig ezek és a szabadvers látszólag szeszélyes társításában – a versek újdonsága keletkezésük idején a női lírai én egyszerre komor és bátor, nőiesség és férfiasság között vibráló, hol idillien lágy, hol elkötelezetten kemény hangfelütésében leledzett. Képeinek sok helyütt enigmatikussá redukált sűrűsége és eredetisége, a lírai pozíciók prizmatikus törtsége, a történelmi múltakkal is szembenéző önreflexió pedig maradandóan kihívó, olvasásra és újraértelmezésre provokáló erővel tölti fel e mára klasszikussá, iskolai tananyaggá nemesült költészetet.” (Részlet az utószóból)