Iokászté - A sovány kandúr

,,René Longuemare első osztályú katonai segédorvos szónokolt így a kertben, a nyári lak tövében. Előtte kis gyepágyás, tavacska, mesterséges barlangocskával, egy judeafa, magyalbokrok a kerítés mentén. Messze, túl a rácsos kerítésen, szép folyóvölgy; haloványzöld partok között ott kanyargott bal felé a Szajna; jobbról viadukt fehér vonala szelte át, majd tovatűnt háztetőknek, tornyoknak, dómoknak abban a tömkelegében, aminek Párizs a neve. A ködlő messzeségben a fény az Invalidusok aranyozott kupolájára hullt, és sugárkévékben verődött vissza róla..."(Részlet: Iokászté),,A Montmartre tetejére vezető sáros úton velük együtt kaptatott felfelé, fekete öltözékébe burkolózva, Godet-Laterrasse úr. Régi viharok tépte s a szélben nagy, sebesült madár szárnyaként imbolygó esernyője alatt magasan hordta Godet-Laterrasse úr a fejét. Mibe sem került az, hogy az arca vízszintesen álljon: állkapcsa előreugrott, homloka behorpadt, szemét sem kellett felemelnie ahhoz, hogy kiláthasson a taftkelme lyukain át a koromszínű égre..."(Részlet: A sovány kandúr)